Úton Szent Korona Értékrendjében - az Alkotmányozó Nemzetgyűlés felé 2.
Ébred a Magyar...
A lélek, ha magyar, mélyebb, mint a tenger,
Istenért, Hazáért élt és halt, ha kellett.
A csillagos Égre ha tekintetünk révedt,
Árva sóhajunk szállt Égi messzeségbe.
Mint a fáradt vándor, vágytunk hazatérni
Rabságunknak nyomát végre leporolni.
Testvér, ki magyar vagy, Nézz hát föl az Égre!
Istenünk kezébe tedd hited, s reményed!
Teremtő erővel feltöltekezve
Ősi erő tüze ébred a lelkedben.
Lángja egekig ér, s ámul Európa,
Mint fordít a sorsán, ha ébred a Magyar! (Sz.I.)
Honfitársam!
Levelező listámon egyike vagy azoknak a magyarságért felelősséget érző embereknek, aki szívén viseli Nemzetünk sorsát, s talán támogatója a Szent Korona Értékrendjének útján megvalósuló Nemzetgyűlés létrehozásának.
Az idő, amelyért eleink vére folyt - elérkezett! A Szabadság hajnala dereng… S Őstenünk várja a mustármagvakat!